Kutatás
A restaurálás során feltárt információk számos lehetőséget rejtenek magukban. Nemcsak a műtárgy előéletét, öregedésének és károsodásának okait értelmezik, hanem a teljes szerkezeti felépítést vizsgálják. A felhasznált és később hozzátett anyagok, a technika ismerete művészettörténeti kutatási anyagok alapját képezhetik; például datálás, vagy a szerzőség megállapításában segíthetnek, de emellett restaurátori szempontból is rendkívül fontosak, rájuk támaszkodva határozható meg, milyen módszerrel, mely anyagok felhasználásával történjen maga a restaurálás. A festékréteg felépítését, elhelyezkedését, az átfestésből származó és eredeti rétegeket mikroszkóppal metszetcsiszolatokon, a pigmenteket (érzékenység, kormeghatározás, eredet...) beágyazott pormintákon vizsgálhatjuk.
A szabad szemmel láthatatlan jelenségek előhívása ez, amely természettudományos megfigyelésekre támaszkodik.
Keresztmetszet csiszolat
Lithargit szemcsepreparátum 10x polarizációs mikroszkóp alatt
Károlyi Anna:
A Pentimento Jelensége EGY főoltárképen
A Dorffmaister István által 1764–ben a türjei premontrei prépostsági templom részére készített főoltárképén figyelhető meg műtermünk névadója, a pentimento jelensége. A pentimento tulajdonképpen a festői szándék utólagos megváltoztatása, például a kompozíció módosítása, egy részlet átfestése, ami akár a festmény jelentését is átírhatja. Szabad szemmel általában nem látható jelenség, amelynek nyomait őrzik az alsóbb festett rétegek. Infravörös, vagy röntgensugárzás azonban a mélyebb rétegekbe hatolva képes megmutatni az átfestett részleteket.
A türjei festménynél egy pentimento tanúskodik az angyal testtartásának megváltoztatásáról, amelyet esetünkben az Infravörös felvételek tettek kontrasztossá.
A művész eredeti festői szándékát felülírva az angyal bal kezét a sárga brokát mellől mutató ujjával az ég felé, az oltárkép körüli festett oltárarchitektúra mennyei látomásként megjelenő Atya figurájára emelte, ezzel mintegy összekapcsolva a vászonkép és a falkép jeleneteit. A festmény előképének a Franz Anton Palko 1760- ban készült festménye tekinthető, amelyen megfigyelhető a kompozíciók hasonlósága, de Dorffmaister ezzel a változtatással plusz jelentéstartammal ruházta fel az oltárképet.
Franz Anton Palko: Angyali üdvözlet
(1760), olaj, vászon, 277 x 149 cm,
Pozsony, Galéria mesta Bratislavy,
Ltsz.: A2474
Pentimento IR felvételen
Dorffmaister István: Angyali üdvözlet
(1764), olaj, vászon, 353 x 211 cm Türje,
főoltárkép,
átvételi állapot
Pentimento IR felvételen
Ezen a Photoshoppal módosított IR-felvételen lila színnel az angyal átfestett kéztartása, azaz a pentimento figyelhető meg.
HEITLER ANDRÁs:
Műemlék épületek festőrestaurátori kutatása
Egy védett épület helyiségeiben és homlokzatain igen gyakran rengeteg vakolat- és festékréteg halmozódik fel. Ahogy újra és újra tisztasági festéssel újították fel az épületet, sérüléseket javítottak, nyitottak egy új ajtót, ablakot, vagy éppen befalazták őket, s a vakolatot újra befestették, többnyire újabb és újabb rétegek rakódtak egymásra. Sok-sok meszelésréteg vagy éppen színes festésnyom, szó szerint egymás hegyén-hátán. Újkori, enyves festékkel készült dekorációk, egészen modern rétegek legfelül, s lefelé haladva egyre korábbiak. Minden ilyen réteg önmagában értékes: egy-egy korszak, történeti periódus nyoma, tanúja, amelyek feltérképezésével visszafejthető, megérthető lehet az épület története. A rétegek között, vagy akár legalul, a legkorábbi felületen lehet díszítő célú festés is: ornamentika, épületelemeket utánzó architektúrafestés, vagy képek, jelenetek, figurális kompozíciók, de akár egy egyszerű, meszelt, hullámzó felszínű középkori vakolat, olyasmi, amit akár érdemes lehet kibontani a föléjük felhordott rétegek alól.
Műemléki épületek helyreállításának alapfeltétele, hogy első lépésben kis felületeken („szondákon”, kutatóablakokon) a restaurátor megbontsa a rétegeket, hogy fokozatosan lefelé haladva mindegyiket megmutassa, jellegét, állapotát leírja, vagyis elvégezze a festőrestaurátori kutatást. Ha e munka során olyan festés bukkan elő, amit indokolt lehet bemutatni, láthatóvá tenni, akkor következő lépésként lehet nagyobb felületekre lehet kiterjeszteni a kutatást, ami alapján döntés hozható a kérdéses réteg vagy rétegek feltárásáról és restaurálásáról. Számos ilyen munkát végeztünk kollégáimmal, amelyet több esetben nagyobb műemléki rekonstrukció, restaurálás követett.
Türje, premontrei templom, főhajó, keleti boltszakasz, északkeleti boltsüveg-felület. Kutatóablakban előbukkan az egykor a boltozat kőbordáját kísérő, keretező egyszerű, talán 17. századi díszítmény, ami liliom-motívumok sorából épül fel (5. réteg), alatta pedig a legkorábbi, középkori erős vörös kifestés maradványa (6. réteg). A középkori réteg nagyobb feltárására nem került sor, hiszen ezzel elpusztult volna a későbbi „liliomos” réteg is.