A restaurálást végezte:
Károlyi Anna,
Heitler András

Az oltárépítmény közvetlenül egy befalazott gótikus ablak előtt állt, teljesen a falhoz simulva, így az oltárképet egy, a falból kiálló konzolra, a falhoz szorítva helyezték el. A nedvesedő fal és a magas páratartalom jelentős klimatikus hatást gyakorolt a festményre. A hordozó jó állapotát valószínűleg a korábbi viaszgyantás konzerválásnak és dublírozásnak köszönheti, amely jóval ellenállóbbá tette a környezeti páratartalom változásaival szemben. Az alsó 10 cm-es sávban nagy kiterjedésű vászonpótlás van a kép teljes szélességében, amely erősen kihasasodott. Ezen a területen és az illesztések mentén a korábbi tömítések porózussá váltak és a retusréteggel együtt pergésnek indultak. Az elszíneződött retusok már szabad szemmel is elkülöníthetők a környezetüktől. A klimatikus változásokra reagáló vászon, valószínűleg a korábbi viaszgyantás konzerválás miatt is, a festett rétegeken mozgást indukált, emiatt nagy méretű festékszigetek csúsztak szét egymástól, a korai hasadáshoz hasonló repedéshálót hagyva maguk után. További gondot jelent, hogy a festmény egész felületét csapódó madárürülék borítja, ami elősegíti a mikroorganizmusok megtelepedését és rontja a festmény esztétikai élvezhetőségét.

A korábbi restaurálás meggyengült kiegészítéseinek eltávolítását követően az oltárkép tervezett restaurálásához képest egy plusz beavatkozásra volt szükség. Az eredeti vászon szélei, valamint az eredeti és a korábbi vászonpótlás (az alsó sávnál) közti részeket viaszgyantával impregnált vászonbeültetéssel hidaltuk át. 

Az alsó sávban található korábbi restaurálásból származó vászonpótlás illesztésének egyenetlenségeit, valamint a lemezesen felvált eredeti rétegek rögzítését a korábbi konzerválóanyag aktiválásával helyileg, és ezen részek préselésével korrigáltuk. A hullámosodás és a kagylósodás is jelentősen mérséklődött a teljes felületet érintő vasalás és préselés eredményeként.