Angyali üdvözlet
Dorffmaister István,
1764,
olaj, vászon,
353CM x 211cm,
A türjei premontrei prépostsági templom főoltárképe
(Műemléki azonosító: 11023,
Műemléki törzsszám: 6519)
Átvételi állapot
Photoshoppal módosított IR-felvételen lila színnel az angyal átfestett kéztartása, azaz a pentimento figyelhető meg
A hátoldali deszkázott vakkeret méretei
Súrló felvétel a repedéshálóról és a keresztmerevítők okozta benyomódásról
Mikroszkópos felvétel a kopott és kipergett rétegek alól előbukkanó vászonstruktúra
Feltárás közbeni részletfelvétel
Restaurálás után
Angyal lábánál kopások és cseppszerű felmaródások
A dublírvásznon is jól megfigyelhetők a korábbi vasalás nyomai
A vásznak közti ragasztóanyag porlékonnyá vált, az eredeti vásznon feltehetőleg egy pecsét maradványai láthatók
A viszgyanta felesleg a vászon hátoldalán
A restaurálás után
A restaurálást végezte:
Károlyi Anna,
Heitler András
Az oltárkép képoldali feltárásakor legalább két egymástól korban és szemléletben eltérő korábbi beavatkozás nyomai körvonalazódtak. Az első nagyobb beavatkozásnál az 1920-as évek templomrestaurálási munkálataihoz köthetően a festmény viaszgyantás dublírozása, a festékréteg visszavasalása, egy nagyobb mértékű feltárás történhetett, amelynél egyes területeken a felületet túltisztították és a festékréteget lesorvasztották. Ehhez a kezeléshez köthetők a nagyobb, makacsabb olajretusok és átfestések például az angyal ruháján, valamint a freskókra is jellemző sötét kontúrozás az árnyékos részeken (sárga brokátruha, puttók körvonala, Mária köpenyének kontúrja), amely azonban a freskókkal ellentétben nem változtatta meg a festmény barokk karakterét.
A későbbi, jellemzően huszadik század végi restaurátori szemlélettel készült eljárás már csakis a legszükségesebb beavatkozásra szorítkozott. Valószínűsíthetően ekkor is történt egy felületi tisztítás, erre utal a festmény felületének viszonylagos frissessége, és az apróbb kipergések tömítése, a hiányokra koncentráló akvarell retusok. A korábbi javítások mellett főleg a háttéren, a zöld függönyön, jelentős mértékű apróbb festékhiány volt tapasztalható.
Az angyal bal kezénél megfigyelhető pentimento feltehetően egy korábbi túltisztítás következményeként vált már normál fényben is láthatóvá, amelyet az infravörös felvételek kontrasztosabbá tettek.
A hátoldali tömör deszkázatnak köszönhetően a festmény eredeti hordozója jó állapotban megmaradt. A korábbi dublírvászon eltávolítása után a festményt konzerváltuk és újra dublíroztuk. Az oltárkép visszafeszítésnél arra törekedtünk, hogy a keret ékelhető legyen, viszont az eredeti deszkázat megtartása, valamint a hátoldali védelem is fontos volt, mivel a templom fala és az festmény között csupán pár centiméter a távolság. Ezért úgy döntöttünk, hogy a megerősített, konzervált eredeti deszkázott vakkeretet is visszatettük az oltárra.
Az esztétikai helyreállításnál műgyanta retusfestéket alkalmaztunk.
