A restaurálást végezte:
Károlyi Anna

Az alapvetően sötét tónusú képen az újonc ülő figurája és a környezet a fény-árnyék drámai megoldását mutatja. A fiatal férfi fehér ingje és nadrágja, valamint a nemzetiszínű kokárda és a vörös kendő erőteljes hangsúlyt kap a háttér mély lakkszíneihez képest, amelyből a berendezési tárgyak, a jobb oldali asztal és a bal felső sarokban lévő ablak derengenek fel. 

A festmény világos alapozásra készült és nem láthatóak azok a típusos elváltozások, amelyek a Munkácsy 1870-1877 között alkotott képein („Siralomház”, „Tépéscsinálók”, „Az éjjeli csavargók”) megfigyelhetőek, köszönhetően a művész 1877 utáni új téma- és festőstílusának. Ezek a képek a károsodás különböző formáit mutatják, mint például az egyre sötétedő színtónus, a festékréteg összegyűrődése, ráncosodása, hasadása, az úgynevezett „krokodilbőr”.

A festményt korábban már restaurálták, a húzószéleknél, valamint a hátoldalon megfigyelhető a hordozó megerősítését szolgáló, sűrű szövésű dublírvászon. A dublírozás és az eredeti vászonhordozó jó állapotú, a ragasztás nem vált el egymástól, teljes mértékben képes ellátni funkcióját. A festmény esztétikai élvezhetősége az elszennyeződött lakkréteg és a korábbi elszíneződött retusok miatt jelentősen megromlott, így indokolttá vált ezeknek a rétegeknek a vegyszeres eltávolítása és esztétikai helyreállítása.

Korábban a kép külső peremére mintegy fél centiméter szélességben, illetve a húzószélre több rétegben szigetelő szalagot ragasztottak. A szalag könnyen leválasztható volt felületről, viszont a ragasztóanyaga vastag rétegben a festékréteghez tapadt. Ezt a réteget alkohollal óvatosan puhítva és terpentinnel visszatörölve oldottam le a felületről. Az eltávolítás után felszínre került a korábbi – egyébként szakszerűen elvégzett – restaurálás apróbb hiányossága, miszerint a szélek tömítését és megóvását elhanyagolták.  A széleket, valamint a húzószélt egyszerűen leragasztották, anélkül, hogy a kipergett részeket pótolták volna. A kép peremén lévő festékréteg már a szalag ráragasztása előtt szinte teljes mértékben kipergett. 

A bal felső sávban, egy-két centiméteres területen a festékréteg felkagylósodott. Ahol a festékréteg egy kis területen elvált a hordozótól, lakkbenzinben oldott BEVA 371 konzerváló anyagot injektáltam a festékréteg alá.

Az esztétikai helyreállításnál a lakkozást megelőzően akvarell (Schmincke) aláfestést alkalmaztam. Mivel a festményen nem voltak nagy kiterjedésű hiányok és a festés jellege nem kívánta meg a megkülönböztető retust, beilleszkedő kiegészítést alkalmaztam.