A restaurálást végezte:
Károlyi Anna

Az oltárkép állapotromlása elsősorban a rossz klimatikus viszonyok közti tárolásból fakadt. A festmény mögött egy körablak található, amely korábban betört és a közvetlen nedvesség (beázás) hatására a kép teljes hosszában több sávban a festett rétegek leperegtek a vászonról, emellett mikroorganizmusok telepedtek meg rajta, amelyek folyamatosan pusztították és gyengítették a hordozót.

A szállítás és a restaurálás megkezdése előtt a pergő rétegeket ideiglenesen rögzítettük egy felületi levédéssel. 

A vászon vakkeretről való lebontása után kiderült, hogy a dublírvászon és az eredeti hordozó között nem megfelelő a tapadás, a feltehetően kleiszteres ragasztóanyag teljesen elfáradt, így a korábbi megerősítő vászon könnyen eltávolítható volt.

Újabb dublírozásra nem volt szükség, viszont a későbbi környezeti hatások mérséklése érdekében a festmény alá a vakkeretre egy erősebb vásznat feszítettünk (ún. loose lining). 

A vákuumos konzerválás eredményeképpen a kagylósodás mértéke csökkent, a repedésháló és a hullámosodás mérséklődött.