A restaurálást végezte:
Károlyi Anna,
Heitler András

A festmény korábbi beavatkozások és a természetes öregedési folyamatok miatt durván repedezetté és hullámossá vált. A festékréteg a kép teljes felületén extrém módon felkagylósodott és az alapozással együtt instabil volt. A festmény esztétikai élvezhetősége is jelentősen megromlott az elszennyeződött felület, az elszíneződött retusok és az elsárgult lakkréteg miatt. Az UV-lumineszcens vizsgálat segített körülhatárolni a lakk feletti retusokat, kiegészítéseket, melyek a lakkréteghez képest sötétebb tónusban jelennek meg a felvételeken.

A festékréteg pergése miatt a restaurálás első lépéseként a vászonhordozótól elvált, felkagylósodott rétegeket a képoldal felől levédtük, a képet csak ezután lehetett a vakkeretről lebontani és a hátoldalt mechanikusan letisztítani. A hátoldalt korábban leglettelték, feltételezhetően a festékréteg pergését kívánták ezzel a kezeléssel megakadályozni. A vákuumos konzerválás eredményeképpen a kagylósodás mértéke csökkent, a repedésháló és a hullámosodás mérséklődött.  A húzószél környezetében több kisebb vászonbeültetésre is szükség volt. A feltárás után a festmény sötét színei kontrasztosabbá, a korábban tompa, rajzilag kivehetetlen részletek pedig határozottá, értelmezhetővé váltak. A vászon széleire a hátoldal felől húzószéleket ragasztottunk fel, hogy a festmény a vakkeretre visszafeszíthető legyen. A környezeti hatások mérséklése érdekében a festmény alá a vakkeretre egy erősebb vásznat feszítettünk (ún. loose lining). A kipergett részeken a festmény alapozásához hasonló színű tömítéssel hoztuk az eredeti réteggel szintbe a felületet.